Kedves Dénes (és a többiek)! Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni a tegnapi barlangtúrát. Felejthetetlen élmény volt. Mára minden porcikám sajog, és tele vagyok kék-zöld foltokkal is:) Hiába, úgy tűnik ezt még szokni, gyakorolni kell. Köszönet nektek a támogatásért, segítségért és türelemért, nagyon jó csapat volt, nagyon jól éreztük magunkat. Nektek a továbbiakban, mind a munkában mind a magánéletben nagyon sok sikert és jó egészséget kívánunk: Lívia és Péter ui: A képeket hol tudjuk megnézni, letölteni?

„Barlangban sem voltam sűrűn, nemhogy barlangászaton. Egyszer jártam az egykori szerelmemmel az Aggteleki-cseppkőbarlangban, lépcsőkön, kiépített járdákon sétáltunk benne, gyönyörű volt. Bár tudtam, hogy ez most másmilyen lesz, az alapján hasonlónak gondoltam ezt is, mivel elképzelésem sem volt, milyen is ez a barlangászat-dolog. 🙂 Ez egy különös játszótér! Nagy meglepetésemre olyan volt, mintha egy másik bolygón, egy különös mesében járnék, sötétben és hidegben, izgalommal világítottam a fejlámpámmal mindenfele, barlangi törpöket, különféle csudalényeket várva előbukkanni. 😀

Annyira jó volt, hogy Dénes és a többiek néha váratlanul magamra hagytak, rövid időkre, csak annyira, hogy éppen hogy átélhessem, milyen az, hogy egyedül a barlangban. Ahol nincs vízszintes, mert a kövek össze-vissza nőttek. A függőlegest is csak sejted.

Atyaég, olyan szűk járatokban mentünk féloldalt hasalva, ahol azt hittem, ottmaradok, mint Micimackó! 😀 De Dénes úgy biztatott, hogy muszáj volt elhinnem neki, hogy ki tudok evickélni hernyómászásban ebből a helyzetből. Voltak valóban olyan pánikszerű érzeteim, mint amilyen csecsemőkorunkban lehetett, amikor a szülőcsatornán kellett kimásznunk, és nem volt lehetőség, mennünk kell előre, különben meghalunk. Hatalmas élmény volt! Köszönettel vagyok! :)”

“Sokáig keresgéltem a neten, mire megtaláltam ezt a honlapot. Fontos volt, hogy akivel lemegyek a barlangba, képzett, tapasztalt barlangász legyen. Dénes barlangi mentő, így biztos voltam benne, ha baleset történne velem, a legjobb kezekben vagyok. Extrém sportról lévén szó, fontos a biztonság, nem mindegy kire bízom rá magam.

Jelentkeztem a honlapon. Egy-két nap múlva, váratlanul ért az sms Dénestől: holnap este barlangtúra kezdőknek. Igen! Ha tehettem volna, körbeszaladtam volna az irodaházban örömömben. Mióta vártam erre? Több, mint 20 éve és most teljesülni fog: lemenni egy kiépítetlen barlangba.

És eljött a pillanat: lemásztunk a létrán a barlangba. A lelkesedésem egészen addig tartott, amíg el nem értünk az első, számomra kihívást jelentő pontig, amikor ki kell lépned a komfortzónádból: a civilizációtól eltespedt tested és a pszichéd tiltakozik. Félsz a magasban, a szűk járatokban. De nem sokáig. Dénes és András nem hagy időt sem a félelemre, sem a gondolkodásra. Mennek előre, mutatják az utat, magyarázzák, melyik lábad, kezed hova tedd. Ott vannak, vigyáznak rád és sosem feledkeznek meg a jókedvről, mindig van egy poénjuk.
Pillanatok alatt képesek eltűnni a szemed elől, majd a hosszú, szűk járat végén mosolyognak vissza rád. Félelmetes gyorsasággal képesek közlekedni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

András volt a hátvéd. Ott volt, ha gondolkodtál, hogy elindulj-e, ha látta a bizonytalanságot, jött és segített. Elég volt a jelenléte is. Elég volt, ha ott volt melletted.

A 3 órás túra végén, ismét ott állsz a barlang kijáratához vezető létra előtt. Tested pihenésre vágyik, de lelked és szíved tiltakozik: vissza akar menni.

Izomláz, fájdalom, kék foltok, véraláfutás…de nem érdekel.: vissza akarsz menni. Újra és újra átélni a csodát, az izgalmat, a félelmet.
Ha még nem próbáltad, nem érted, miről beszélek: a feledhetetlen élményekről. Megküzdeni a félelmeiddel, a természettel, a kihívásokkal, legyőzni önmagad. Átélheted, hogy újra gyermek vagy, kúszhatsz, mászhatsz, csúszhatsz. És mindezt jókedvvel, két fantasztikus túravezetővel.

Köszönöm Nektek!”

“Fantasztikus élmény volt a srácoknak a barlangászás! Leon azt mondta hazafelé, hogy bevallja őszintén,hogy nem volt olyan nagy kedve hozzá (azt hitte mozizás lesz a meglepi…), de már most újra kezdené előlről. :-)”

“Próbálom gyorsan, de lényegre törően megfogalmazni a visszajelzéseket:

A csapatunk a túravezetők felkészültségét minden szinten maximálisra értékelte. Nem csak a barlangot ismertétek, de az emberi tényezőket is, segítettetek, türelmesek voltatok. Barlangszakmailag   és emberileg egyaránt.

A szervezés, ügyintézés: Bámulatos, hogy mennyire rajta tartod az ujjadat a dolgok ütőerén. A számlázással volt egy kis kavarás, részemről az az egyetlen nem profi élmény, de azt is megbeszéltük, túl vagyunk rajta.
A mókusok negatívumnak az öltöző szűkösségét, a WC tisztasági fokát (WC papír, szappan) jelezték észrevételként. Valamint volt, aki megfogalmazta, hogy a végén rossz volt, hogy várni kellett a másik csapatra, volt aki (állítása szerint) megfázott ott, és ha nem lett volna nyitva a lenti WC véletlenül, akkor baj lett volna. Nem tudom, hogy ezeken a feltételeken reális-e, hogy tudjatok változtatni, valóban nekem is jól jött, hogy nyitva volt a lenti toalett.   Akadt olyan is, aki a ti számlátokra írta, hogy napokig alig tudott mozogni az izomlázától, de ezt elutasítottam. 

Mindenki nagyon-nagyon jól érezte magát, főleg a végén:) Többektől hallottam ilyeneket: ha tudom, hogy mire számítsak, nem megyek el, de nagyon jó, hogy elmentem. Nagyon-nagyon féltem, de büszke vagyok magamra, hogy túléltem, ez volt a célom. Nagyon-nagyon jól éreztem magam, sokszor féltem, de aztán sikerült. Szóval mindenki nagyon élvezte. Csapatépítőnek sem volt utolsó, de ezt (is) nyilván tudod jól.

Bízom benne, különösen az elhangzottak alapján, hogy a résztvevők önbecsülése, önbizalma nőtt, a csapat még jobban összekovácsolódott, arról nem is beszélve, hogy ahogy lementünk a létrán, mindenki maga mögött hagyta az összes gondját, valóban ki tudtunk kapcsolni. Erre mindenkinek szüksége volt.

Köszönjük még egyszer! 

A barlangászat programról itt!

Puszi,

“Fantasztikus élmény volt a srácoknak a barlangászás! Leon azt mondta hazafelé, hogy bevallja őszintén,hogy nem volt olyan nagy kedve hozzá (azt hitte mozizás lesz a meglepi…), de már most újra kezdené elölről. :-)”

“Miután az első 5 perc alatti feszítő pánikroham gondolatát magamban történő énekléssel és az előttem haladó kis srácnak adott idétlen instrukciókkal elűztem, már kezdtem nagyon is élvezni a barlangtúrát. Nagy naivan farmerban, pulóverben és mellényben mentem, de rövid idő után láttam, hogy mosógép lesz ebből.

Óriási élmény volt! Amit mondtam Neked, amikor már kint voltunk, hogy erre 20-30 év múlva is lelkendezve fognak emlékezni a gyerekek, felnőttként. Nagyon fontos lenne ezt szélesebb körben is megismertetni a fiatalokkal, mert ezek azok a természetközeli szuper dolgok, amelyek tiszta fejű embereket “eredményeznek”, nem pedig a csúcs szuper technikai kütyük által beszűkült kis zombikat.

A fiúk később egyenként vallották be, hogy mennyire féltek eleinte és ez a (szerintem) természetes szorongás, hogy ment át egy felejthetetlen szülinapi igazi kalandtúrává! Azt hiszem a krokodil történet tényleg bement, igaz a hihetőség kedvéért előadtam, hogy én is értetlenül állok a betelepítés ismeretlen célja előtt…

Engem személy szerint megfertőzött a történet, annál is inkább, mert a bezártságtól, beszorulástól való félelmemben így enyhülést vélek felfedezni és szívesen tesztelném magam ill. feszíteném a nagyon komoly bepánikolás határát azokban a járatokban (így hívjátok?), ahová most még ha ütnek, akkor sem mertem volna bemenni, végigmenni.

Köszönettel:“

“Szia Dénes!

Hát, veled feküdtem, veled keltem. Csuklottál?:)
Alig bírok menni. Gyakorlatilag reggel a szemhéjam is fájt, úgy összetörtem.
Amúgy érdekes ez, mert úgy menekültem ki, hogy azt éreztem, hogy most azonnal ki akarok menni, élni akarok. A stressz miatt a sírás is rám jött ott még közben. Végig azt ecseteltem Margitának, hogy soha többet, és örülök, hogy kipróbáltam, mert élmény, és ha nem próbáltam volna, akkor nem tudnám, hogy nem, stb.
Erre ma, mikor megkérdezték, hogy akkor soha többet, akkor elbizonytalanodtam, és mostanra kezdem azt érezni, hogy azért kipróbálnám újra…..
Szóval, köszönöm az élményt, meg a rengeteg segítséget. Hatalmas biztonságot adtál ebben az élet-halál harcban.

Oh, és bocs a “nyávogásért”, magam is meglepődtem, mert nem jellemző, de nem csak simán kikerültem a komfort zónámból, hanem egyenesen a pánik zónába voltam lökve.
Szép napot,“